2009. december 19., szombat

Lányok


Nézem a lányokat: alszanak, szuszognak. Két szélén a szobának (matracnak), de mire megint benézek, már egymás mellett vannak, nekünk alig marad hely.
Az enyémek, hozzám jöttek. Nevelem őket, és ők nevelnek engem... Türelemre, figyelemre, odaadásra. Önfegyelemre. Szeretem őket, sokáig lesznek velem. És ha majd elmennek, sokszor jönnek HAZA, hozzánk. Mindig ott volt a "haza", ahol az anyukám volt. Már nincs, most én vagyok az "otthon". Ők a gyökereim, a szeretteim, az életem. Magam is élek, persze, de ők azok, akik megmutatják, hogy érdemes is. Naponta felkelni, lelket verni magamba, végigcsinálni a napot. De érdemes, mert ott vannak ők, szépek, okosak, kedvesek...
Hozza majd az angyalka a fát, feldíszítjük és örülünk vala. Feldíszítem a lelkem és nekiindulok a készülődésnek. A-tól kaptam kétszeri kimenőt, elmegyek az adventi vásárba nézelődni és pár dolgot még elintézek. Egyedül, gyerek nélkül... Nem is tudom, milyen az :)
A karácsonyi vásárban mindig eszembe jut Juli érkezése: a bécsi adventen rosszul lettem a forralt bortól... Azelőtt soha és azóta sem...

Boldog karácsonyt!

Csak nem Greenpeace??!!

Történt pedig, hogy vitatkoztam... Nem és nem akarom, hogy az osztálykarácsonyon gyerekeinknek átadott kis ajándékokat becsomagoljuk... Próbálok érvelni, hogy hát minek, úgyis egyből letépik... És hát minek annyi papírt elhasználni feleslegesen... A Föld, ugye... A Földanya... A környezetszennyezés...
"- Csak nem Greenpeace-es vagy??!!" - jött a kérdés. Hát nem, mert öreg és családos vagyok ahhoz hogy fára kötözzem magam és bálnákat mentsek hánykolódó csónakban. De támogató vagyok, és hadd ne szégyelljem! Nem bűn tán, ha cigi vagy csoki helyett adok havonta a Greenpeace -nek egy ezrest...

MIÉRT?
„Gyermekeid 21. századáért harcolsz – pokolba a szabályokkal!”
(David McTaggart, a Greenpeace egyik alapítója)

Egy kép: nekem sokat mond. Neked?

2009. november 13., péntek

Szülinap

Szeretem a szülinapjaimat. Most is korán keltem, hogy kiélvezzem az egész hosszú napot. Na, konkrétan nem ilyen volt fennkölt... Felébredtem korán, fájt a nyakam, kapart a torkom és mellettem mindenki jó hangosan szuszogott meg hortyogott. Én meg rossz (el)alvó vagyok...
Felültem az ágyon, kezdtem magam sajnálni. Aztán eszembe jutott, hogy hülyeség lenne a szüliNAPomat elrontani kesergéssel. Inkább felkeltem, ittam egy C. forróitalt, megreggeliztem, felöltöztem :) Most 5:47 van, de már túl vagyok rajtuk.

Ezen a napon sokat szoktam gondolni az anyukámra. Nem hiszek abban, hogy a gyerekeknek hálásnak kell lenniük stb., de azért (főleg igy, hogy én is kihordtam és nevelgetek 2 csemetét) hálás vagyok :) Gondolatban egy nagy csokor virág az anyukámé, értem :)

35 éves vagyok, az aki, jól vagyok a helyemen. Olyan emberekkel élek, akik szeretnek, és akiket nagyon szeretek. Jó meleg lakásban lakom :) Van egy telkünk, végre egy kert!
Köszönöm :)

2009. október 16., péntek

Mindig elhatározom, hogy no, mostmár írni fogok. De aztán mindig jön valami, és az írás elmarad :(
Eltelt a Babahordozó Hét. Igyekeztem minél többet ott lenni, apró dolgokban segédkezni. Jól éreztem magam! Találkoztam több régi ismerőssel, a férjem is találkozott egy gimis osztálytársával... Részt vettünk a divatbemutatón és szépek voltunk, na persze, főleg a lányok, de azért kicsit én is :)
Remélem jövőre is lesz NBH :)

Juli azóta is rendületlenül hozza a pirospontokat. Nagyon örülök, hogy tetszik neki az iskola! Persze, van amit neki is gyakorolnia kell kicsit, pl. a karikaforma, ami néha kicsit krumplira hajaz... De lesz ez még szebb is. Jár karatéra meg matekra is, nagyon élvezi mindkettőt.

Emma: 4 foga lett közben, staliban álldogál, néha egyet-egyet lép véletlenül kapaszkodás nélkül is, olyankor az arcán páni rémület látszik :) Nagyon bírom. És megint sikít. Ha valami nem sikerül vagy nem szabad... Na, akkor jól lesikítja a hajam :)

Van egy új hordozónk, scootababy a neve, az NBH-n nyertük. Szuper, A.-nak való pasis hordozó, csak kapcsolni kell és abból is csak 1 van :)

És van még egy titkos dolog is velünk: úgy néz ki, megtaláltuk a nekünk megfelelő kertet-házat. Tele van gyümölcsfákkal, van magasles is ;) És egy nagyon szép ház van a telken. Nagyon szeretnénk megvenni, lassan lehet azt mondani, hogy sínen vagyunk. És még egy pozitívuma van a háznak: közel van IskolásÁgiékhoz és Zsu néniékhez is. De még Erikáéktól sincs nagyon messze... Nagyon-nagyon szeretném, ha a miénk lenne. Aki ismer, tudja, hogy milyen régóta álmom egy saját kert, saját ház... De inkább a kert, a saját fáimmal, ahol molyolhatok, metszegethetek, olthatok, ha kedvem tartja. Vagy nem csinálok semmit, ha nem tartja kedvem. És ahol a lányaim jót játszhatnának.
Hétvégén kimentünk oda szétnézni a környékre, és jót kirándultunk. Juli rögtön felmászott a sziklákra, meg a hegyoldalba a gyökerekbe kapaszkodva... Kétszer is lecsúszott, elég magasról. Én meg csak befogtam a tenyeremmel a szám, hogy ne sikítsak! Pedig gyerekként én is csináltam sok "szebbnél szebb" dolgot... De így más... Egyik barátunk mesélte, hogy gyerekkorában a Balatonpart egyik legveszélyesebb löszfalán közlekedett a strandra... De a fiát nem engedi sziklát mászni :))
Olyan ott az erdő, hogy nyugodtan kimehetnek a gyerekek játszani. Persze, ha nem másznak a sziklákra ;)

2009. szeptember 9., szerda

Ősz van...


Február óta nagyon sok minden történt. Furcsa volt visszaolvasni, miket írtam :)
Azóta volt egy tavasz: végig jártam az egyetemre, sokszor Emma is jött a hátamon. Legjobbat egy szuper geometria órán aludt, amit Szendrei tanárnő tartott (ismeritek a világ legjobb matektanárát? Dr. Szendrei Julianna. A második legjobbat? Lénárt István - gömbi tanár úr.)
Szappanbuborék-óra volt... Hú, a legjobb matek óra volt!

Volt aztán egy vizsgaidőszak:sok segítséget kaptam A-tól, a barátaimtól (főleg abban, hogy Emmára vigyáztak míg én benn voltam), és sikerült levizsgáznom... Volt egy-két furcsa szitu, amit csak személyesen mesélnék el - egyik-másik tanár szegénységi bizonyítványa... De megvan minden, nem is rosszul, és abszulutóriummal kijártam az iskolát. Jupijupi. Már csak a szakdogát kéne megírni és államvizsgázni. De az ráér jövő nyáron.

Aztán volt egy nyár. Linux Akadémiával, balatoni punnyadással (mármint visszaszívom, nekem elég munkás volt, de jobb volt mint a panelban), sátorozásos geocechingeléssel. Elég jó volt, de pokoli fárasztó. Főleg utána itthon a romok eltakarítása... Még nem sikerült :)

Ősz? Iskola Julinak: Hunyadi Mátyás Ált. Iskola, 1.a. osztályos tanuló! Szuper :) És eddig élvezi is nagyon. Minden nap úgy jön haza, hogy még jobb volt mint tegnap.
Emmának 2 foga van, önállóan áll, kapaszkodva jár, dumagép, kutatógép. Leállíthatatlan, értelmes tekintető, hihetetlenül érdeklődő.
A lakásunk megújul (ettől én egyre őszebb vagyok), lett szuper új konyhaszekrényünk, új hálószobánk, Julinak új emeletes ágy (még összeszerelésre vár... Tovább is van, mondjam még?

Nemzetközi Babahordozó Hét


Szeptember 20. és 27. között ismét lesz! Gyere te is, ha hordozol, vagy "alteros" vagy. Vagy ha nem, de érdekelnek a "csodabogárságok". Kötődő nevelés, hordozás, mosható pelusozás, környezetbarát háztartás.

A lenti linken megtudhatsz minden infót :)
http://hordozas.hu/hordozashete2009/

Találkozzunk jövő vasárnap du. 4-kor az Erzsébet hídnál! Emma háton, Juli, A. és én egy-egy kendővel felfegyverkezve jövünk. És nem félünk használni, hogy átérjük a hidat!

2009. február 10., kedd

Ajaj - február

Rég nem írtam... Ez valahogy a szabadság: nem kell a vizsgák miatt éjjel felkelnem, ezért nem írok. Napközben nincs időm.
Reggel viszem J-t oviba Emmával, aztán egész nap Emmázok. Elfoglalom magam teljesen. Pocakmasszírozás, közben éneklek neki... Ezen oltári nagyokat vigyorog, sőt újabban kacag és sikongat... Pedig nem is rosszul- olyan parasztosan énekelek ;) A Szép szakmári lányok a kedvence.

Délután megyünk J-ért, aztán vagy a sulielőkészítőbe v. aikidora visz az út. Most inkább a sulielőkészítő a sztár, kedden agyagozás, szerdán angol, csütörtökön rajz van. J. odaáig van érte. Visszük Cs-t is, sőt A-t is... Érdekes 3 visítozó nagycsoportossal meg egy magamra kötött kicsivel menni. De tök jó.
Fura, ahogy megnéznek az emberek. Kb.: ki ez a hülye??!! Nem baj, én élvezem, jó fejek a lányom barátai. Emma meg alszik a kendőben. Szuszog, mocorog. Jaj, de jó meleg! Szerintem mindenkinek ki kéne próbálni, milyen egy kisbabát magára kötni: finom, puha, meleg. Olyan kicsi és kiszolgáltatott...

Emma mostanában gyorsan elalszik este: ismét egy jó kis szabadság nekem. Meg vagyok áldva a gyerekeimmel :) és nem ironizálok.

Valahol olvastam, a hordozókendővel kapcsolatban, hogy az anyuka két szabad kezet kapott. Ez csak annak kicsiség, aki sose cipelt babakocsit v. kézben gyereket. Nekem is nagy dolog. Tudom fogni J. kezét, tudunk szaladni. Nem kell mások segítségét kérnem, nem vagyok kiszolgáltatott. Mióta komolyan kendőzünk, a babakocsi szabadságra ment :) Voltak vele "apró" élményeim... A főiskola kijárati lépcsőjén majdnem lezuhant, mert alig fértem ki az ajtón (ami rámcsapódott) és az első kerék nem fért el a keskeny lépcsőn... Nem vagyok betoji, de tényleg rémes volt... És még volt pár ilyen sztori...

Voltunk szombaton mamamis klubban. Megtanultam batyuba kötni Emmocskát. J. meg degeszre sütizte magát :) Tegnap itthon is gyakoroltam a batyut, Emma el is aludt benne. Csak sajnos elég rosszul voltam tegnap (hasfájás, hányás), úgyhogy hirtelen le kellett tenni és felébredt... Szerencsére A. haza tudott jönni és ma is itthon maradt velünk. Holnapra már jól leszek, tuti!!

Ma megvolt életem első eurós utalása. Az ebay-en vettem J-nek egy pár fürdőruhát. Remélem gyorsan ideér :) Úgy izgulok.

Lassan aludni kell, mert Emma éhes még éjjel :) Vagy szomjas. Szokják kérdezni: átalussza már az éjszakát: hát, nem. És?! Hihi, én is iszom éjjel. Neki nem szabad, csak mert gyerek?
Na, nem baj :) Azért sokat adnék, ha reggel 7-ig alhatnék. De még ráérek arra 5-10 évig ;)

2009. január 19., hétfő

Január 19.

Hú, ma voltam ének vizsgán... Ez brutális:) Csak a csoporttársaim tudják, hogy nekem a szolfézs nagyon nem megy... Minden másban ász vagyok, de ez kb. annyira megy, mint csigának a futás... Rémes. Hogy nem buktam meg, csak azért volt, mert tudtam az elméletet, és küzdöttem mint a fuldokló... Na, ezen is túl vagyok. Már csak egy vizsgám lesz, holnap.

És tényleg, találkoztam ma Mike-kal, beszéltünk El Caminoról. Látszott rajta, hogy nagyon nagy élmény volt neki megjárni. Alig várom, hogy elteljen az az 5-10 év, és elindulhassak én is. Addig még meg is tanulhatok spanyolul, hogy jól megértessem magam.

Mikor kijöttem a vizsgáról, azon gondolkodtam, hogy mennyire hálás lehetek (tudjukakárkinek), hogy ilyen férjem van, és ilyen jó fej gyerekeim. Emmát felvittem magammal a vizsga után, és segítettem a többieknek az elméletben. Utána még hazabuszoztunk-metróztunk, és csak itthon ébredt fel. És most megint alszik, és magától aludt el!! Szuper! Még mosogatni is tudtam (micsoda örömök!!)

Emma már erősen emelgeti a fenekét, szerintem ebből nemsokára fordulás lesz. Nagyon mozgékony :) Annyira szokott vigyorogni, hogy majd kiesik a saját fején. Nagyon aranyos.

J. meg tegnap (míg én Sz. Ágival éneket gyakoroltam) A-val elment elemézni... És végig tök jófejül viselkedett, eljátszott magában, míg a felnőttek dolgoztak.

Ja, azt ne felejtsem el, hogy a sikeres ének vizsgáért Sz. Ágit illeti nagy hálaésköszönet, mert 2 napot gyakorolt velem. Szegény:) Regági volt bent a vizsgán a párom a többszólamúaknál. Szerencsére olyat húztunk, amit tudtam és nem rontottam az ő feleletét. Hurrá :)

Na, harcra fel holnap! Remélem az a vizsga is legalább annyira sikerül ;)

2009. január 17., szombat

SzoMbaT

Őrülten készülök a hétfői-keddi vizsgákra. Utálok állandóan álmos lenni... Ismerős érzés, hogy fel kell kelnem, de szédülök és zúg a fejem. A menetrend: leteszem Emmát este 8-9 között, és ő alszik vígan durmolva éjjel 2-3-ig. Én kb. 9-től alszom, általában a nagyszobában, mert egyszerűen eldőlök, mint egy zsák (A. meg hagyja, hadd aludjak, rendes:)) Aztán 2-3 körül jön A., hogy Emma éhes, ordít. Megyek, megszoptatom, majd mikor elalszik újra, akkor kiülök a nagyszobába tanulni, a következő ébredésig. Akkor megint szoptatok, majd megint eldőlök :)
És reggel olyan álmos vagyok, hogy borzasztó.

Tegnap jó napom-pom-pom volt (mondaná Pompom). Délelőtt kendőkötős tanfolyamon voltunk Emmával. Hú, kezdem megérteni azokat, akik szenvedélyes kendőgyűjtők. Gyönyörű kendőket láttam, brutál árakon :( Nem baj, majd szerzek az e-bay-en olcsójér'!
Aztán délután elmentünk négyen (J., Nagypapa, Emma meg én) szánkózni a Nemjuteszembehova (álmos vagyok)... Emmát magamra kötöttem, és hajrá! Az első pár csúszásnál még kicsit féltem, aztán visszaszoktam. Nagyon királyság volt! Mondjuk Nagypapát se sűrűn hallom így kacagni. J. meg most tanul kormányorni, egész ügyes :)

Este meg készre csináltam a vizsgákra a beadandókat, amiket már elkezdtem, de most gatyába ráztam őket. Egész jók lettek... Majd meglássuk. Hát, megint az esélytelenek nyugalmával indulok neki, mert Emmától nem nagyon tudtam tanulni, és az éjszakai tanulás sem olyan jó, mint régen. Most túl fáradt vagyok hozzá, és sokszor csak bambulok a papírra... Biztos hős vagyok, nem? De, de!! :))
A. nagyon jó fej, mindenben segít. Remélem letudom ezt a két vizsgát, aztán megint nyugalom lesz egy kicsit. Lehet elemézni meg akadémiázni. Az is jó időtöltés...

Holnap jön Á., kicsit gyakorolunk az ének vizsgára... Nagyon brutális lesz. Ha nem húznak meg, biztos valami isteni sugallat lesz benne. Bőszen imádkozom is :)) Muszáj lenne, hogy sikerüljön (meg a vizuális is), mert nehogy már ne legyen meg a félévem... Broáfos lenne, ha megint fel kéne venni ezt a két tárgyat...
Na, de erre nem is gondolok, inkább megyek lefeküdni...

2009. január 13., kedd

Szilveszter

Nem is írtam, hogy milyen jó volt! Emma időben elaludt, utána J. még fenn maradhatott, és 10-ig társasoztunk. Utána virslievés és J-nak alvás. Én meg csak simán elaludtam :)))
Éjfélkor elég kómásan koccintottam a gyerekpezsgővel ;)

2009. január 11., vasárnap

Ma éjjel (szoptatás után sose bírok visszaaludni) megtaláltam az egyik régi barátom blogját. Tök jó volt olvasni. Olyan, akivel (pár)évente egyszer találkozunk, de akkor is tudunk beszélgetni.
Sajnálom, hogy nagyon sok emberre nincs időm... Még felhívni sem, nemhogy találkozni. Na, nem baj, majd csak nem felejtenek el :)) Ha meg igen, akkor úgyis mindegy volt, sőt kár volt a befektetett időért.

Szóval visszatérve Ago blogjára. Olyan jó volt olvasni, hogy egészen felvidultam. Tegnap mondtam A-nak, hogy "ooolyan depi vagyooook", de nálam ez kikapcsolható. Biztos nem is vagyok igazából depi. Amikor Emma ott van az ölemben és ezerrel táplálkozik, akkor például teljesen nélkülözhetetlennek érzem magam. Vagy amikor J-t kell meghallgatni, ahogy mondja a verset. Vagy tegnap mikor golfoztunk a wii-vel hárman, az is jó volt. Nem én nyertem :))

Visszamentem a hálószobába hallgatódzni: három szuszogást hallottam. Ez is jó volt. Ufónak érzem magam néha, de jó valaki(k)hez tartozni. Főleg úgy, ha az ember közben a lehetőségekhez képest szabad... Szombaton elmentem J-val turkálni, mert neki is, Emmának is kellett ruha (a boltokban meg nem lehet a nagylányomra valót kapni), meg piacon is voltunk. Addig A. itthon volt Emmával. Megjegyzem, nagyon hősies volt, mert Emma nem volt legjobb kedvében. Jól le is fárasztotta az apját :))
Nemrég mondtam, két hónap szinte folyamatos bezártság után, hogy nekem már az is szabadság, ha egyedül vihetem ki a szemetet...
De biztos ez is egy életfeladat: kibírjak egy olyan gyereket, aki sokszor engem és csak engem akar. Nesze neked, te független, gondolhatja magában. Nagyon jó fej: már nagyokat vigyorog, és rötyög is hozzá.
J. meg pénteken hazahozta az első értelmes megjegyzett viccét. Jót röhögtem rajta.
"Szőke nő bemegy a boltba.
-Kérem, megvehetném ezt a tévét?
-Ezt szőke nőknek nem ajánlanám. - mondja az eladó.
Másnap barnára festeti a haját, megint bemegy a boltba, megkérdi:
-Kérem, megvehetném ezt a tévét?
-Ezt szőke nőknek nem ajánlanám.
Következő nap feketére festeti a haját, megint bemegy a boltba........
-Kérem, megvehetném ezt a tévét?
-Ezt szőke nőknek nem ajánlanám.
-Mondja, honnan tudja, hogy szőke vagyok?
-Hölgyem, egyszerű. Ez ugyanis egy mikrohullámú sütő."

A többiek ismerték, én nem, de nagyon tetszett. Meg az is, ahogy J. elmondta. Nagyon büszke voltam rá. Milyen egy anya: közben végig arra gondoltam, nehogy belebakizzon a poénba, mert akkor szomorú lesz... De nem bakizott bele, nagyon helyes volt még a mimikája is :))) Teljesen megértette a viccet. Bár az általánosítást szerintem nem érti, lehet, hogy nincs is értelme :) Könnyű nekem, én nem vagyok szőke...

2009. január 8., csütörtök

Mindig van valaki...

Nehéz lenne hit nélkül élni vagy az embernek talán lehetetlen is. Gyerekkorom óta hiszem, hogy bármiben lehet hinni. HA CSAK ABBAN, HOGY HOLNAP IS KISÜT A NAP, AKKOR ABBAN...
Amikor gyerek voltam, abban hittem, hogy kitörhetek, hogy más életem lesz. Ez sikerült. De emlékszem, hányszor hallottam, hogy hülye vagyok és úgyse, és persze, mert én mindenkit lenézek... És igen, hülye vagyok, de mégis, viszont mindig igyekszem, hogy ne nézzek le senkit. Nem felejtem el, honnan jöttem. De, mégis vannak, akiket lenézek: a tudatosan rosszindulatúakat, a nemtörődömöket, a vállrángatókat. Hú, amikor mások feladják... Azt sem bírom.
Tegnap tesiből vizsgáztam: katasztrófa volt. Emma nagyon korán kelt, iszonyú álmos voltam. Talán, ha a tanárnő nevemet kérdezte volna, azt se tudtam volna... Hú, kettest kaptam, de nem rajtam múlt. Iszonyúan szégyelltem magam ezért a leszereplésért, de nem tehetek semmit... Könnyű mondani, hogy nem hajtok most jó jegyre, mert az itthoniak a fontosabbak, de akkor is :(

Mindig van valaki...
Aki segít, ha baj van. Ezt is úgy tanultam. És mindig van valaki, aki gondol rád, még ha nem is tudod.
E. mindig küldözget mindenféle pps-eket, szép szövegekkel, mert E. nagyon kedves. Az a kihalóban lévő fajta, aki mindent megtesz másokért. Jól ki is használják... (pfujj, milyen duma!)
De nekem is mindig küldi, és ez tök jólesik.
Tegnap gondolkodtam, hogy milyen régen barátok vagyunk A-val. Majdnem 25 éve - még leírni is borzasztó. Az járt a fejemben, hogy ő az aki elviseli azt, ha hónapokig nem hall rólam, sőt, egyszer évekig nem tudtunk egymásról... Mégis a legbizalmasabb, legjobb barátom. Olyan "őismertrégenisamikormégmásvilágvolt" érzésem van mindig, mikor beszélgetünk. És a szüleit is szeretem. Az apukája már régen mondja, hogy tegezzem, de valahogy nem megy. Ő nem változott 20 éve, nekem mindig ilyen korú volt, mindig mosolygó, vidám ember. Nagyon tisztelem.

Karácsonykor sokat gondoltam a barátaimra, de nem volt energiám írni nekik. Remélem, érezték. Tök fura, hogy (pl. az éjjeli szoptatások közben) mennyi minden és mindenki jár az ember fejében... Sok rég nem látott ember is eszembe jutott...

Aikido

Családi szokás szerint elvittem J-t aikidora. Megbeszéltem a mesterrel, hogy megnézi, és ha úgy látja, és a gyereknek is tetszik, akkor járhat, bár még nincs 7 éves.
Elbuszoztunk (Emma kendőben durmolt rajtam), és J. el volt varázsolva. A mester megengedte, hogy járjon ha szeretne. Ő meg szeretne. Úgy volt, hogy ma kipróbálja az új ovis focit, de reggel kérlelt, hogy menjünk inkább aikidora. Hát menjünk :)

Oltások - dec. 29.

J. megkapta végre a hatéves oltását, Emma pedig a kéthónaposat + a Prevenart. Egyikőjük se lázasodott be (másnapra sem).
Aznap még voltunk az Ikeában, jól bevásároltunk praktikus dolgokból... És J. nem tudott játszóházazni, mert teltház volt :( El volt keseredve. De kapott az oltás-hősiességért egy éjjeli lámpát. Egy nagy rózsaszin virág maga a lámpatest, elég szép. Neki mindenesetre tetszik.

Másnap voltunk a DP-ban, a Jézuska utólag hozott nekem egy gyööööööönyörű szemüveget.
Hú, már látok is:) Kiderült, hogy a régi már nagyon erős, mko. 3/4 dioptriával erősebb a kelleténél. Nem csoda, hogy fájt benne a fejem.

2009. január 1., csütörtök

El Camino

Tegnap meglepő és lehengerlő felfedezést tettem: Mike megjárta az El Caminot! Hú, de irigylem! (Bár a múltkor arról beszélgettünk A-val, hogy a magyarban ez pejoratív. Én nem úgy gondolom, hanem csak egyszerűen nagyszerűnek gondolom, hogy "teljesítette".)
Amikor "megismertem" (kb. 3,5 éve) - azért az idézőjel, mert csak felszínesen ismerem, a főiskolán a másik csoportba jár -, csak annyit láttunk, hogy ő a csoport 2 fiújából az egyik. Mindig "normális" volt, képes volt még köszönni is, mosolyogni, értelmes kérdéseket feltenni, tételeket feltölteni. Sajnos manapság ez sok embernek nehezére esik...
Aztán tavaly, amikor (a névre nem biztos hogy jól emlékszem) Nemes Krisztián meghalt Afganisztánban, akkor olvastam, hogy Mike is ismerte, szolgáltak együtt. Az ilyen tragédiák valahogy közelebb jönnek, ha olyannal történik, akit valaki ismert...
Iszonyú a háború, és erről mindig Dédi jut eszembe, aki a halála előtt sokat beszélt nekem a háborúról. Akkor ő még fiatal lány volt, és ahogy mesélte, borsódzott a hátam... Hogy kiszaladt fáért, és nem messze tőle csapódott be egy bomba... Én már egy szerencsésebb nemzedékhez tartozom, aki csak a Kádár-rendszer végét ismerte, a háborút nem. J. már azt sem, és csak mosolygok, hogy nehezen tudom elmagyarázni, mi '56 értelme, miért ünnep...
A szabadság... Sajnos ezt is elrontottuk, mostmár túlzott szabadság van: szabad törni, zúzni, gyújtogatni, másokat leszúrni a buszon, kisgyerekeket mosógépben megfojtani... És persze hogy nem szabad... De tizenévet kapni azért, hogy valaki másodmagával kivégzi szintén kamasz osztálytársát? Hogy eszméletlenül a folyóba dobja?! Istenem, ilyenkor nem tudom hol élek, és nagyon féltem a gyerekeimet... Akiket igyekszünk "normálisra" nevelni, kedvesre, segítőkészre. Csak nehogy ettől lúzerré, kihasználható "tehetetlenekké" váljanak...

El Camino
Amikor Emma megfogant, a betegségem miatt nagyon aggódtam, hogy neki baja lesz. Akkor fogadtam meg, hogy ha épen egészségesen megszületik, elmegyek én is az Útra. Csak azért, mert hálával tartozom a családomért, a szeretteimért. Nem teljesítménykényszerből. Hogy kinek vagyok hálás? Nem tudom :) Az Úrnak? A Sorsnak? A Földanyának?
Nem tudom, de hiszem, hogy tök mindegy hogy hívjuk, van valami, ami segíti azokat, akik megtesznek minden tőlük telhetőt. Enélkül a hit nélkül lehet élni? Ha nem lenne, azt kellene gondolnom, hogy törtetve, másokon áttaposva többre jutok.
De én így "lúzeresen", segítve, "normáslisan" élve tudok csak lenni.

[...]

Ki mit tud

Csak nehogy lemaradjon:
J. kb. november eleje óta tudja mondani az "r"-t. Nagyon érdekes így hallani :) Ahhoz már hozzászoktam, hogy nagyon választékosan beszél, de ez az "r" nagyon színesíti.
Kezdi a hangok pozícióját egyre jobban meghallani, imád kezdőbetűset, meg betűbennevanosat játszani. Persze sokszor még nem hallja meg, olyankor már görbül is le a szája... Nagyon elmélyülten tud gondolkodni, látszik kívülről is, ahogy forognak a fogaskerekei :)
Matekból az ovis felmérésen elájult a fejl.ped., mert kétjegyűeket simán kiolvas, a háromjegyűeket is kis gondolkodás után.
A "0" fogalmával már régen tisztában van, a múlt héten kiderült, hogy a "fele, duplája" kifejezésekkel is tosztában van. Sőt, egyszerűbb elvont feladatot is megválaszolt (és nem papíron, hanem fejben, mert kocsiban játszottunk), meg aztán két feladatot összekötöttünk és azt is... Ilyen volt, hogy " ha van 8 almád, és Annának adsz 2-t, a maradék felét te megeszed, mennyi marad másnapra?". Hát, simán kiszámolta... Haj, de büszke vagyok rá :))
Tegnap észrevettem, hogy az analógiás gondolkodása is nagyot ugrott: magától rájött, hogy ha 2+2=4, akkor 20+20=40 és ez minden számmal ment neki :)
Tényleg matek tagozatos sulit kellene neki keresni...


Emma
Ő kb. 1 hete kezdett gagyogni, elég halkan, és csak egy-egy hangot. Mostanra felhangosodott és összerak több hangot ("gögögö", "geögeö").
Kb. 3 hete mosolyog, de mostanra már erősen vigyorog, és adja hozzá a hangot is. Nagyon helyes.
Mozgása: erősen rúgkapál, kezével is repdes. A fenekét nagyon riszálja, szerintem már készülődik a forgás...
Mostanában amíg mi vacsorázunk (reggelizünk, ebédelünk) ő a hordozóban üldögél. Felkötöttünk rá egy vonatos-macis lógó izét, ami kicsit zörög. Néha eltalálja a kezével, olyankor mélán bambul, hogy mi történt. De a macira már nagyon vigyorog, jó ismerős :)

A.
Nagyon sokat segít, főleg, hogy most itthon volt sokat... Ez az ő fejlődéstörténete. J-nál alig segített, most meg szuper :))

Én
Hát, tanulnom kellene, de nem nagyon megy... Eddig is sokat halogattam, de most nem is nagyon érdekel. Fura ez az átrendeződés - most a családom érdekel leginkább, a többi csak nyűg. De ha minden jól megy, akkor hamarosan vége, addig ki kellene bírni :)