2009. január 11., vasárnap

Ma éjjel (szoptatás után sose bírok visszaaludni) megtaláltam az egyik régi barátom blogját. Tök jó volt olvasni. Olyan, akivel (pár)évente egyszer találkozunk, de akkor is tudunk beszélgetni.
Sajnálom, hogy nagyon sok emberre nincs időm... Még felhívni sem, nemhogy találkozni. Na, nem baj, majd csak nem felejtenek el :)) Ha meg igen, akkor úgyis mindegy volt, sőt kár volt a befektetett időért.

Szóval visszatérve Ago blogjára. Olyan jó volt olvasni, hogy egészen felvidultam. Tegnap mondtam A-nak, hogy "ooolyan depi vagyooook", de nálam ez kikapcsolható. Biztos nem is vagyok igazából depi. Amikor Emma ott van az ölemben és ezerrel táplálkozik, akkor például teljesen nélkülözhetetlennek érzem magam. Vagy amikor J-t kell meghallgatni, ahogy mondja a verset. Vagy tegnap mikor golfoztunk a wii-vel hárman, az is jó volt. Nem én nyertem :))

Visszamentem a hálószobába hallgatódzni: három szuszogást hallottam. Ez is jó volt. Ufónak érzem magam néha, de jó valaki(k)hez tartozni. Főleg úgy, ha az ember közben a lehetőségekhez képest szabad... Szombaton elmentem J-val turkálni, mert neki is, Emmának is kellett ruha (a boltokban meg nem lehet a nagylányomra valót kapni), meg piacon is voltunk. Addig A. itthon volt Emmával. Megjegyzem, nagyon hősies volt, mert Emma nem volt legjobb kedvében. Jól le is fárasztotta az apját :))
Nemrég mondtam, két hónap szinte folyamatos bezártság után, hogy nekem már az is szabadság, ha egyedül vihetem ki a szemetet...
De biztos ez is egy életfeladat: kibírjak egy olyan gyereket, aki sokszor engem és csak engem akar. Nesze neked, te független, gondolhatja magában. Nagyon jó fej: már nagyokat vigyorog, és rötyög is hozzá.
J. meg pénteken hazahozta az első értelmes megjegyzett viccét. Jót röhögtem rajta.
"Szőke nő bemegy a boltba.
-Kérem, megvehetném ezt a tévét?
-Ezt szőke nőknek nem ajánlanám. - mondja az eladó.
Másnap barnára festeti a haját, megint bemegy a boltba, megkérdi:
-Kérem, megvehetném ezt a tévét?
-Ezt szőke nőknek nem ajánlanám.
Következő nap feketére festeti a haját, megint bemegy a boltba........
-Kérem, megvehetném ezt a tévét?
-Ezt szőke nőknek nem ajánlanám.
-Mondja, honnan tudja, hogy szőke vagyok?
-Hölgyem, egyszerű. Ez ugyanis egy mikrohullámú sütő."

A többiek ismerték, én nem, de nagyon tetszett. Meg az is, ahogy J. elmondta. Nagyon büszke voltam rá. Milyen egy anya: közben végig arra gondoltam, nehogy belebakizzon a poénba, mert akkor szomorú lesz... De nem bakizott bele, nagyon helyes volt még a mimikája is :))) Teljesen megértette a viccet. Bár az általánosítást szerintem nem érti, lehet, hogy nincs is értelme :) Könnyű nekem, én nem vagyok szőke...

Nincsenek megjegyzések: