2009. december 19., szombat

Lányok


Nézem a lányokat: alszanak, szuszognak. Két szélén a szobának (matracnak), de mire megint benézek, már egymás mellett vannak, nekünk alig marad hely.
Az enyémek, hozzám jöttek. Nevelem őket, és ők nevelnek engem... Türelemre, figyelemre, odaadásra. Önfegyelemre. Szeretem őket, sokáig lesznek velem. És ha majd elmennek, sokszor jönnek HAZA, hozzánk. Mindig ott volt a "haza", ahol az anyukám volt. Már nincs, most én vagyok az "otthon". Ők a gyökereim, a szeretteim, az életem. Magam is élek, persze, de ők azok, akik megmutatják, hogy érdemes is. Naponta felkelni, lelket verni magamba, végigcsinálni a napot. De érdemes, mert ott vannak ők, szépek, okosak, kedvesek...
Hozza majd az angyalka a fát, feldíszítjük és örülünk vala. Feldíszítem a lelkem és nekiindulok a készülődésnek. A-tól kaptam kétszeri kimenőt, elmegyek az adventi vásárba nézelődni és pár dolgot még elintézek. Egyedül, gyerek nélkül... Nem is tudom, milyen az :)
A karácsonyi vásárban mindig eszembe jut Juli érkezése: a bécsi adventen rosszul lettem a forralt bortól... Azelőtt soha és azóta sem...

Boldog karácsonyt!

Csak nem Greenpeace??!!

Történt pedig, hogy vitatkoztam... Nem és nem akarom, hogy az osztálykarácsonyon gyerekeinknek átadott kis ajándékokat becsomagoljuk... Próbálok érvelni, hogy hát minek, úgyis egyből letépik... És hát minek annyi papírt elhasználni feleslegesen... A Föld, ugye... A Földanya... A környezetszennyezés...
"- Csak nem Greenpeace-es vagy??!!" - jött a kérdés. Hát nem, mert öreg és családos vagyok ahhoz hogy fára kötözzem magam és bálnákat mentsek hánykolódó csónakban. De támogató vagyok, és hadd ne szégyelljem! Nem bűn tán, ha cigi vagy csoki helyett adok havonta a Greenpeace -nek egy ezrest...

MIÉRT?
„Gyermekeid 21. századáért harcolsz – pokolba a szabályokkal!”
(David McTaggart, a Greenpeace egyik alapítója)

Egy kép: nekem sokat mond. Neked?