2010. május 18., kedd

Hunyadi Gála, május 15.

A nagyobbik lányom ide jár. Az év legnagyobb eseménye, amire egész tavasszal készülnek, a Hunyadi Gála. Minden osztály készül egy vagy két produkcióval: tánc, ének, dráma, néptánc...
Nagyon színvonalas előadás volt (ebből 2 van, egy de. és egy du.)... Mit lehet erről írni... Csak pár gondolat:
- Nagyon furcsa az embernek a színpadon látni (és azt látni, hogy ügyes!) a gyerekét. Magabiztosan, mosolyogva, mindig a helyén! Le a kalappal. Annyira büszke vagyok rá...

- Voltak olyan műsorszámok, amiktől kirázott a hideg: a 8.m saját rendezésű Hair-összeállítása... Húúúúú, azt máshol is elő kéne adniuk! Saját magukat rendezték, ők maguk énekeltek, dramatizáltak. Nagyon gyönyörű volt.

- Nagyon jó érzés volt az ismerős gyerekeket viszontlátni a színpadon (akiket követek, mert ismerősök vagy csak szeretem őket), látni az elszántságot, nézni milyen jól együtt dolgoznak...

- Persze voltak akik nem érezték magukat színházban... Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj! Utálom a mások örömét és munkáját (szereplők), szórakozását (nézők) nem tisztelőket, utálom, ha rá kell egy felnőttre szólni! Nem vagyok senkinek az anyja, ne én neveljem meg talán, de elviselni sem vagyok képes a zajongást, a zacskózörgést, a dumálást...
Annyira kedves voltam, amikor csak annyit mondtam, hogy "hadd ne kelljen már szégyellje az apja viselkedését X a 8.m-ből"... Azt nem mondtam, hogy ha mások megtisztelik csendes odafigyeléssel az ő gyerekét, akkor ő is tegye ugyanezt, még ha nem is tetszik neki. És ne kommentáljon mindent... De még így is majdnem nekem ugrott a fickó... Jó magas volt, láttam mikor felállt... Mert ez az elintézése mindennek, hogy lenyomom a kisebbet, lenyomom aki rám szól, hogy tiszteljek másokat, leszúrom, lelövöm, kitaposom a belét... Erre mit mondjak? Hogy jajistenem???!!!

Nem baj, a Gála nagyon szuper volt, a délutáni előadást A. nézte meg, neki is tetszett.

Köszönet, köszönet érte a betanító tanároknak, azoknak a tanároknak, akik nem tanítottak be, de egész nap ott voltak az osztályukkal és lefoglalták őket míg sorra kerültek, a gyerekeknek, akik becsülettel készültek...
Pár kép a főpróbáról

Vihar, vihar! Május 3. hete

Egész héten borús idő volt, fújt a szél és esett, esett... Eleinte örültem, mert a paradicsom palántáimnak jót tesz... Aztán láttam a híradóban, hogy mi történik szerte az országban és megrémültem. Onnantól féltem, hogy kidőlnek a fáim, elsodorja a házat a leszakadó löszfal... Jaj, jaj, a biztosítás még nem érvényes rá :(
Voltunk kint vasárnap, és végig az úton letépett ágak, hatalmas széllökések, felhőszakadás. Odaúton azért imádkoztam hogy fel tudjunk menni az emelkedőn, mert vittünk ki szekrényt meg pár cipelős dolgot...
Az emelkedőn könnyen feljutottunk, nem sáros, inkább köves. De a kertben már csúszkált a kocsi, ott többször lefulladtunk.
Viszont EDDIG (és imádkozom tovább rendületlenül) nem történt baj, még a kis paradicsomok is megúszták. A Cannák "úsztak el" kicsit, de leöntögettem róluk a vizet és felvittem a teraszra.
Ja, csak áram nem volt. Először nem tudtuk miért, de aztán lent a faluban megkérdeztünk valakit, aki azt mondta, hogy náluk ez gyakori, nem kell aggódni. Jó. De nekünk minden árammal megy... Szerezni kell egy generátort! Na, pont egy ekkora plusz kiadás hiányzott...

Sajnos a vihar azóta is folytatódik, már kedd van de csütörtökig még ilyen idő marad. Hétvégén Pünkösd, remélem addigra szép idő jön.

2010. május 11., kedd

Kertrendezés - május 2. hete






Én folytattam a benti glancolást-suvickolást. Végre látható is lett az eredmény. Sajnos az alapos szemrevételezésnél az is kiderült, hogy a konyhaszekrények rémes állapotban vannak, nagyon gyorsan ki kell őket cserélni... Hát, arra most nincs keret. Ökomamáék honlapján olvastam hogy az ő mosogatószekrényük téglából van felfalazva, puhítom A-t, hogy nekünk is olyan legyen. Bontott tégla van a telken, szerintem meg tudnánk csinálni...

A kertben végre nagy lépések történtek...
Ástam egy ideiglenes vermet a komposztnak... Ez csak ideiglenes hely, mert a végleges helyen még ott van rengeteg vashulladék meg a gyíkok ;)
Nehezen haladtam, mert közben tanulmányoztam egy veterán éti csigát, ligeti csigákat, meg szemrevételeztem a növényzetet. Emma lelkesen nyomkodta szét a rögöket, aztán felmászott a földhányásra, beleesett, dobálta. Nagyon tetszett neki :) Jó ez a föld, szép barna, nem homokos, alig agyagos. De nem véletlenül Szőlőhegy a neve, A. méteres szőlőgyőkerekkel küzdött meg.

Közben A. ásott és ásott, ezúttal jobboldali 3. teraszon egy 2x4 méteres sávot a B-ban vett szép és erős paradicsompalántáknak. Vettünk egy rakás büdöskét is, védőnövénynek.

Julival a lépcső melletti rézsűbe ültettünk büdöske, sarkantyúka, körömvirág és pillangóvirág magokat. Remélem kikelnek... Közben találtunk egy szép tulipánhagymát az ősszel lerakottakból, jó nagy fiókhagymát nevelt.

Ebéd után elültettünk a lenti részre egy hosszú sor uborka, 2-2 rövid sor céklát, bokorbabot és spenótot. Ha minden igaz, akkor ők szeretik és védik egymást. A biztonság kedvéért ide is jött büdöske (meg még jutott is). Melléjük került 2-2 fészek főzőtök és cukkini.

A futóbabok helyét még előző nap alakítottuk ki, a kiszáradt meggyfát szemeltem ki tartónak. Oda került Juli 2 iskolai babja, aztán körbe több fészek. Közéjük hajnalkamagok. Az északi oldalra, hátha kikel alapon büdöskemagok kerültek.

Hirtelen eleredt az eső, egy gyors zápor után, szemerkélő esőben elültettük a paradicsomokat, közéjük természetesen büdöskéket palántáztunk, és még körömvirágot is tettünk körbe. A. hordta a vizet, Juli locsolta, a kis locsolóval Emma is locsolt (főleg a cipőjét).

Egy kedves mamamis barátnémtól kaptam (ó, de a sok mamamis barátnémtól annyi növényt kaptam - mentát, citromfüvet, sásliliomot) canna-sarjakat, azt is elültettem. Egyelőre csak 2 5 literes vödörbe, mert cserépre már nem futotta a B-ban.

Ja, a B-ban vettünk két cserép fuksziát... Nagyon szépek, jól bírták az átültetést is, de majd hétvégén kiderül...

A fákon a sok virág után már fejlődnek a termések, alma, körte, meggy, barack, eperfa fog teremni. Az egyik meggyfán szemrevételeztem egy csomó taplót... A törzsét az előző tulajdonosok valamelyike szépen tönretette, nagy hasadások, szakadások vannak rajta... Hát, elmondtam A-nak bizalmasan, mit tennék az illetővel, aki így hagyta a fa sebes törzsét kezelés nélkül ;) Ősszel ki kell tisztítani, lekaparni és sebkezelővel bekenni, különben el fog pusztulni...

Végül megint majdnem este 7-kor indultunk haza, ólmos fáradtsággal. Emma hamargyorsan el is aludt... Juli is erősen ásítozott, de ő kibírta hazáig :)

Jövő hétre (ami csak 1 vasárnap lesz) maradt még A-nak ásás (még a paprikáknak, padlizsánnak, a mamamis paradicsomoknak kell hely), nekem sok gereblyézés. A telek előtti kert borzalmas, tele van vashulladékkal, meg ahogy néztem talán gumimedence-darabokkal... Oda is szeretnék még egynyári virágokat ültetni. És a terasz alatt a rézsűt is rendbe kéne hozni, meg egy kis fűszerkertet is csinálni kéne... Szóval van még dolog.
De abban megegyeztünk, hogy ebből a kertből nem lesz kultúrültetvény. Meghagyjuk vadregényesnek. Nagyon szép kis zugok vannak benne, azokat nem szeretnénk bolygatni (persze ez főleg az én elméletem, de A. nem tiltakozott).

A képek:
Két vödör "kanna"
Éti és ligeti csiga 1-1 példánya
Komposzt-hely
Canna

Kertrendezés - május 1. hete


A. feladata volt felásni a jobboldali 1. terasz egy részét, hogy elkezdhessem az ültetést... Ágiék ásójával nagyon jól ment, estére végzett, gyökértelenítettük és el is gereblyézte.

Emma nehezen bírta a lépcsőket, eleinte folyton segítséget keresett. Gyakoroltuk vele a "rémisztően sok és meredek" lépcsők legyőzését, ő pedig vasárnap délutánra egészen belejött: felfelé hol lépett hol mászott, lefelé hol kapaszkodott hol leülve lecsúszkált.

Végül este 7-kor indultunk haza a tervezett 5 helyett...

2010. május 6., csütörtök

Anyák napja



Sok anyától hallottam a napokban, hogy őket nem köszöntötték fel... Ez olyan szomorú, nem? Nálam az, hogy ANYA nemcsak egy szerep, egy "név" vagy címke. Egy életfeladat, ami hordozza az összetett szó mindkét részének mély jelentését: élet=élethosszig tartó+ fontos (pl. vigyázz rá, mint a két szemedre! mondás) feladat= emebrt próbáló, sokszor nehéz, de ugyanakkor gyönyörű, felelősségteljes dolog.
Sok nagyon jó anyát ismerek. Ez nálam azt jelenti, hogy "elég jó" anyák, úgy ahogy az tőlük telik. Én is igyekszem... Majd 20 év múlva kiderült, hogy mennyire csináltam jól, és A. mennyire csinálta jól az apaságot. Ő a szigor, a szabályosság, én meg a vigyor, az ölelősség... (na, nem mindig, van mikor kiabálnom KELL - á, utálom és dolgozom rajta, de ez olyan mintha genetikus lenne, hogy úgy érzem elsodornak az indulataim...)

Juli már szombaton készített egy nagy krétarajzot a teraszra, folyton magában dudorászott (aztán mikor meglátott jól abbahagyta). Vasárnap reggel korán beugrott az ágyunkba és már énekelte is a dalokat! Nagyon aranyos volt, ahogy vigyorgott az egy foghíjával!
Kiskora óta mindig vettek nekem anyák napjára virágot, amióta beszélni kezdett, énekelt is (először A. segítette, aztán már magától cincogott)... Nagyon-nagyon köszönöm, hogy ilyen gyerekeim vannak. És ilyen férjem. Olyan hálás vagyok!

2010. május 3., hétfő

Kedden kerttulajdonosok lettünk!





Végre sikerült!! Szeptember óta húzódó telek-vételünk végre megoldódott: aláírtuk a bankkal a szerződést és holnap a pénzt is kifizetik az illetékes delikvenseknek (előző tulajok). Akik nagyon korrektek voltak, vártak és vártak a pénzre :) Innen is örök hála nekik :)

Hétvégén már kinn is voltunk, előtte tervezgettük, hogy mit és hogyan csinálunk (beletervezve a gyerekeket is)... Azt persze elfelejtettük, hogy május 1-jén minden zárva van... Nem volt szerszám, homok, kaja is csak azért, mert én pénteki bevásárló vagyok :)

Megoldás: Ági barátnőmék, akik a közelben laknak (Vértesbogláron), tőlük kértünk kölcsön kapát, ásót és gereblyét. A. mindenképpen szeretett volna ásni, de végül csak vasárnap kezdte el. Szombaton takarítottunk, nézelődtünk, gyerekeztünk. Emmának elég nagy sokk volt a sok lépcső, de vasárnapra kezdett felülkerekedni a félelmén. Nagyon aranyos volt, ahogy néha leülve-térdelve-fenéken csúszva, néha meg simán váltott lábbal vette az akadályt.

A kert: rengeteg orgona nő vadon vagy elvadultan a kertekben, a hegyoldalon, az utak mentén. Gyönyörű! Nemcsak azért, mert szeretem az orgonát, hanem mert nagyon természetes és építő látvány, hogy nincsenek megtépázva, letarolva a bokrok (mint Budapesten), hanem tenyésznek buján. Nem az ember örömére, hanem "csak úgy".
Éjjel, amikor kinyitottam az ablakot, "bedőlt" az orgonaillat...
A kertben a fák kissé gondozatlanok (az előző tulajnak más elfoglaltsága volt, sajnos csak a fűnyírásra volt energiája), de ezen majd segítek egy jó zöldmetszéssel. Vannak cseresznye, meggy, szilva, alma, eperfák. Állítólag a fenti teraszon mandula is, de azt még nem volt időm megkeresni. Van aranyvessző, kecskerágó, egy kis csenevész fenyő (láthatóan rosszul érzi magát) és orgona. A lágyszárúak közül van nyuszifül, meg kétféle évelő (aminek nem tudom a nevét, az egyik talán császárkorona), meg 2 szál tulipán, amit télen ültettünk Julival. Ja, és ibolya töméntelen meg vadárvácska, egy kék virág, aminek nem tudom a nevét, de majd azonosítom, szintén rétnyi mennyiségben... Megegyeztem A-val, hogy nem lesz kirakat-kertünk, igenis lesznek vadregényes részei. Mert így szép.
Meg vannak szétszórt ezek-azok... Csikkek, műanyag-darabkák, szélvédőtartó gumi (hogy került oda??), egy helyen üvegszilánkok is. De amíg A. ásott, addig én gereblyéztem a bokrok alját, szép kis mennyiség összejött. Meg a fenti részen is próbáltam gyomtalanítani, szemetet szedni. Egyelőre csak a végtelen munkát látjuk...

A ház: gyönyörű! De már látjuk a gyengeségeit is (némelyik ablak nehezen záródik, másikat nem lehet kinyitni az előtte lévő konyhabútortól (ja, a bútorok régiek és némelyik szörnyű állapotban van - adományokat szívesen fogadunk ;) nagyon meredek a lépcső, nem tudom Emma mikor lehet így önlépcsőző stb.), de nem baj, mert új építésű, abszolút lakható és használható. Köszönjük, kedves eladók :)
Teszek be pár képet, aztán megyek aludni...

2010. április 1., csütörtök

Iron(wo)man




Egészségügyi okokból újrakezdtem a spotolást... Hát, karácsonyra szobabicajt kaptam, és tekertem is rajta párszor.
VISZONT pár hete egy mamamis barátnőmmel kitaláltuk, hogy rendszeresen járni fogunk edzeni. Mindketten sportoltunk régen (ő futott), de aztán meg nem... És most elkezdtük!
Van a teremben játszóház, Emma kétszeri beszoktatás után ma ott maradt egyedül (nélkülem)... Á, annyira nem bírom a szipogó anyukákat, és én ugyan nem, de kicsit sajnáltam múltkor, mikor pár percre kimentem, olyan elveszetten álldogált. De nem sírt. Ma viszont nagyon jól belekezdett egy labdatároló kosár kipakolásába, ki is mentem, gyorsan spuri átöltözni, és már mentünk is a futópadra... Ááááá! Én utálok minden olyan tákolmányt, ami mozog alattam, rémálmom, hogy elesek és "feltekeredek" rá. Nem baj, hősiesen felálltam, Ági beállította nekem, kényelmes gyaloglásra, jó lejtősre... A vádlim kezdtem először érezni, fájt, zsibbadt, broáf... Úgyhogy levettem a lejtőt és kényelmes kocogásra gyorsítottam. Kb. negyed óráig bírhattam, utána muszáj-nyújtás (különben lépni se tudtam volna), és ellipszis-tréner... Na, ettől most a derekemban és a csuklyásizmomban olyan izomlázam van... Khm :) Meg még súlyzóztam is, a karizmaimnak jót tett.
Aztán az óvónéni megmutatta az ablakon át a zokogó Emmát (szerintem jól elvolt, csak már nagyon elálmosodott), úgyhogy elpakoltam a cuccot és befejeztem a tréninget. Most hősnek érzem magam :)
Emmát megnyugtattam (vagyis nem én, hanem a "titititititiiiiiiiiiiii"), átöltöztem és hazasétáltunk. Emma a hátamon kb. 2 perc alatt zombivá változott, nyitott szemmel aludt :)

Holnap már tavaszi szünet, Juli is itthon lesz. Megyünk piacozni (Bosnyák), beszerezzük a hétvégi hozzávalókat.
Mit is készítek? Még nem is gondoltam át... Gondolkodom.
Vannak olyan ételek, amiket mindig szoktam, pl. a medvehagymás pogácsa (ja, szombaton megyünk medvehagymát szedni, kirándulunk), meg zöldséges-aszpikos bigyusz, aminek nálunk nincs rendes neve (főtt zöldségkeverék, tejfölös-majonézzel összekeverve, aztán felfőzött aszpikkal v. agar-agarral is összekeverve, formában megkeményedik és szeletelve esszük, ja és teszek közé főtt tojást is), sárgarépás-diós süti... Na, majd szétnézek mások blogjaim és kitalálok valamit. Nehezíti a dolgot, hogy nem tudom még a programot a szombaton kívül, mert a családi egyeztetés elakadt...


Úgy látom, végre sikerült feltenni a múltkori képeket: Juli és Emma szombat reggeli hancúrozása