Sok anyától hallottam a napokban, hogy őket nem köszöntötték fel... Ez olyan szomorú, nem? Nálam az, hogy ANYA nemcsak egy szerep, egy "név" vagy címke. Egy életfeladat, ami hordozza az összetett szó mindkét részének mély jelentését: élet=élethosszig tartó+ fontos (pl. vigyázz rá, mint a két szemedre! mondás) feladat= emebrt próbáló, sokszor nehéz, de ugyanakkor gyönyörű, felelősségteljes dolog.
Sok nagyon jó anyát ismerek. Ez nálam azt jelenti, hogy "elég jó" anyák, úgy ahogy az tőlük telik. Én is igyekszem... Majd 20 év múlva kiderült, hogy mennyire csináltam jól, és A. mennyire csinálta jól az apaságot. Ő a szigor, a szabályosság, én meg a vigyor, az ölelősség... (na, nem mindig, van mikor kiabálnom KELL - á, utálom és dolgozom rajta, de ez olyan mintha genetikus lenne, hogy úgy érzem elsodornak az indulataim...)
Juli már szombaton készített egy nagy krétarajzot a teraszra, folyton magában dudorászott (aztán mikor meglátott jól abbahagyta). Vasárnap reggel korán beugrott az ágyunkba és már énekelte is a dalokat! Nagyon aranyos volt, ahogy vigyorgott az egy foghíjával!
Kiskora óta mindig vettek nekem anyák napjára virágot, amióta beszélni kezdett, énekelt is (először A. segítette, aztán már magától cincogott)... Nagyon-nagyon köszönöm, hogy ilyen gyerekeim vannak. És ilyen férjem. Olyan hálás vagyok!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése