Már várandósan is sokat gondolkodtam azon, hogy milyen hamar eltelik a 9 hónap, és aztán folytatódik itt kinn valami mással... Mégis mennyire meghatározza az életünket. Kinek milyen volt a terhessége... Ismerek olyat, aki elvesztette a férjét közben, aztán veszélyeztetetten végigfeküdte, úgy hogy kutya sem nyitotta rá az ajtót...
Ehhez képest nekem az első is könnyű volt, de a második meg gyönyörű! Igaz, hogy inzulinos voltam, vagyis naponta legalább 3x adtam inzulint és 5-6x mértem vércukrot (igen, 9 szúrás!), hetente jártam orvoshoz (főleg az elején, amit naaaagyon nehezen viseltem). Aztán a nyár tényleg nagyon jó volt: Kolompos majd Linux Tábor, Balaton. Fitt voltam, mindent meg tudtam csinálni. Igaz, sokat is feküdtem, de fürdés, bicikli, nagy séták voltak. J-val sokat kellett foglalkozni, estére mindig nagyon lefáradtam. De ez volt az utolsó nyarunk, amit ketten töltöttünk. Jövőre már Emma is jön velünk... Hú, bele se merek gondolni, milyen fárasztó lesz a két gyerek... De majd kitalálok valamit. Két jó fej, izgága gyerek lesz körülöttem. Hurrá!! :))
Erről K. kut eszembe, aki (amikor Emma miatt aggódtam a pocakban) mindig azt mondja, hogy "tedd az Úr vállára". Jaj, de igaza van. Biztos nem vagyok jól szocializálva, de néha olyan fáradt vagyok, hogy el sem hiszem.
Azért alapból nagyon jól érzem magam: van két gyönyörű gyerekem. A nagyobbik okos is, ezt már tudjuk :) Jó fejek, rendben vannak (koppkopp). Van egy jó fej, okos, szupertoleráns férjem, aki odavan értünk. Van hol laknunk, van autónk. Szuper :)
Tegnap elszaladtam pár dolgot beszerezni (Teszvesz város karácsonyra J-nak), és a metróaluljáróban ott ült egy cigány asszony egy J. korú gyerekkel. A Kiskarácsonyt énekelték. Tragikus volt. Nem tudták a szöveget. Nem elég, hogy kint ülnek a hidegben, de rajtuk röhög mindenki, mert összevissza énekeltek. Hát, ez is élet... Szerencsére az én gyerekeim nem oda születtek.
(betettem két erdélyi képet, az egyik fekszik véletlenül, de nem tudom kiszedni)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése