Ajaj - február

Rég nem írtam... Ez valahogy a szabadság: nem kell a vizsgák miatt éjjel felkelnem, ezért nem írok. Napközben nincs időm.
Reggel viszem J-t oviba Emmával, aztán egész nap Emmázok. Elfoglalom magam teljesen. Pocakmasszírozás, közben éneklek neki... Ezen oltári nagyokat vigyorog, sőt újabban kacag és sikongat... Pedig nem is rosszul- olyan parasztosan énekelek ;) A Szép szakmári lányok a kedvence.

Délután megyünk J-ért, aztán vagy a sulielőkészítőbe v. aikidora visz az út. Most inkább a sulielőkészítő a sztár, kedden agyagozás, szerdán angol, csütörtökön rajz van. J. odaáig van érte. Visszük Cs-t is, sőt A-t is... Érdekes 3 visítozó nagycsoportossal meg egy magamra kötött kicsivel menni. De tök jó.
Fura, ahogy megnéznek az emberek. Kb.: ki ez a hülye??!! Nem baj, én élvezem, jó fejek a lányom barátai. Emma meg alszik a kendőben. Szuszog, mocorog. Jaj, de jó meleg! Szerintem mindenkinek ki kéne próbálni, milyen egy kisbabát magára kötni: finom, puha, meleg. Olyan kicsi és kiszolgáltatott...

Emma mostanában gyorsan elalszik este: ismét egy jó kis szabadság nekem. Meg vagyok áldva a gyerekeimmel :) és nem ironizálok.

Valahol olvastam, a hordozókendővel kapcsolatban, hogy az anyuka két szabad kezet kapott. Ez csak annak kicsiség, aki sose cipelt babakocsit v. kézben gyereket. Nekem is nagy dolog. Tudom fogni J. kezét, tudunk szaladni. Nem kell mások segítségét kérnem, nem vagyok kiszolgáltatott. Mióta komolyan kendőzünk, a babakocsi szabadságra ment :) Voltak vele "apró" élményeim... A főiskola kijárati lépcsőjén majdnem lezuhant, mert alig fértem ki az ajtón (ami rámcsapódott) és az első kerék nem fért el a keskeny lépcsőn... Nem vagyok betoji, de tényleg rémes volt... És még volt pár ilyen sztori...

Voltunk szombaton mamamis klubban. Megtanultam batyuba kötni Emmocskát. J. meg degeszre sütizte magát :) Tegnap itthon is gyakoroltam a batyut, Emma el is aludt benne. Csak sajnos elég rosszul voltam tegnap (hasfájás, hányás), úgyhogy hirtelen le kellett tenni és felébredt... Szerencsére A. haza tudott jönni és ma is itthon maradt velünk. Holnapra már jól leszek, tuti!!

Ma megvolt életem első eurós utalása. Az ebay-en vettem J-nek egy pár fürdőruhát. Remélem gyorsan ideér :) Úgy izgulok.

Lassan aludni kell, mert Emma éhes még éjjel :) Vagy szomjas. Szokják kérdezni: átalussza már az éjszakát: hát, nem. És?! Hihi, én is iszom éjjel. Neki nem szabad, csak mert gyerek?
Na, nem baj :) Azért sokat adnék, ha reggel 7-ig alhatnék. De még ráérek arra 5-10 évig ;)

Január 19.

Hú, ma voltam ének vizsgán... Ez brutális:) Csak a csoporttársaim tudják, hogy nekem a szolfézs nagyon nem megy... Minden másban ász vagyok, de ez kb. annyira megy, mint csigának a futás... Rémes. Hogy nem buktam meg, csak azért volt, mert tudtam az elméletet, és küzdöttem mint a fuldokló... Na, ezen is túl vagyok. Már csak egy vizsgám lesz, holnap.

És tényleg, találkoztam ma Mike-kal, beszéltünk El Caminoról. Látszott rajta, hogy nagyon nagy élmény volt neki megjárni. Alig várom, hogy elteljen az az 5-10 év, és elindulhassak én is. Addig még meg is tanulhatok spanyolul, hogy jól megértessem magam.

Mikor kijöttem a vizsgáról, azon gondolkodtam, hogy mennyire hálás lehetek (tudjukakárkinek), hogy ilyen férjem van, és ilyen jó fej gyerekeim. Emmát felvittem magammal a vizsga után, és segítettem a többieknek az elméletben. Utána még hazabuszoztunk-metróztunk, és csak itthon ébredt fel. És most megint alszik, és magától aludt el!! Szuper! Még mosogatni is tudtam (micsoda örömök!!)

Emma már erősen emelgeti a fenekét, szerintem ebből nemsokára fordulás lesz. Nagyon mozgékony :) Annyira szokott vigyorogni, hogy majd kiesik a saját fején. Nagyon aranyos.

J. meg tegnap (míg én Sz. Ágival éneket gyakoroltam) A-val elment elemézni... És végig tök jófejül viselkedett, eljátszott magában, míg a felnőttek dolgoztak.

Ja, azt ne felejtsem el, hogy a sikeres ének vizsgáért Sz. Ágit illeti nagy hálaésköszönet, mert 2 napot gyakorolt velem. Szegény:) Regági volt bent a vizsgán a párom a többszólamúaknál. Szerencsére olyat húztunk, amit tudtam és nem rontottam az ő feleletét. Hurrá :)

Na, harcra fel holnap! Remélem az a vizsga is legalább annyira sikerül ;)

SzoMbaT

Őrülten készülök a hétfői-keddi vizsgákra. Utálok állandóan álmos lenni... Ismerős érzés, hogy fel kell kelnem, de szédülök és zúg a fejem. A menetrend: leteszem Emmát este 8-9 között, és ő alszik vígan durmolva éjjel 2-3-ig. Én kb. 9-től alszom, általában a nagyszobában, mert egyszerűen eldőlök, mint egy zsák (A. meg hagyja, hadd aludjak, rendes:)) Aztán 2-3 körül jön A., hogy Emma éhes, ordít. Megyek, megszoptatom, majd mikor elalszik újra, akkor kiülök a nagyszobába tanulni, a következő ébredésig. Akkor megint szoptatok, majd megint eldőlök :)
És reggel olyan álmos vagyok, hogy borzasztó.

Tegnap jó napom-pom-pom volt (mondaná Pompom). Délelőtt kendőkötős tanfolyamon voltunk Emmával. Hú, kezdem megérteni azokat, akik szenvedélyes kendőgyűjtők. Gyönyörű kendőket láttam, brutál árakon :( Nem baj, majd szerzek az e-bay-en olcsójér'!
Aztán délután elmentünk négyen (J., Nagypapa, Emma meg én) szánkózni a Nemjuteszembehova (álmos vagyok)... Emmát magamra kötöttem, és hajrá! Az első pár csúszásnál még kicsit féltem, aztán visszaszoktam. Nagyon királyság volt! Mondjuk Nagypapát se sűrűn hallom így kacagni. J. meg most tanul kormányorni, egész ügyes :)

Este meg készre csináltam a vizsgákra a beadandókat, amiket már elkezdtem, de most gatyába ráztam őket. Egész jók lettek... Majd meglássuk. Hát, megint az esélytelenek nyugalmával indulok neki, mert Emmától nem nagyon tudtam tanulni, és az éjszakai tanulás sem olyan jó, mint régen. Most túl fáradt vagyok hozzá, és sokszor csak bambulok a papírra... Biztos hős vagyok, nem? De, de!! :))
A. nagyon jó fej, mindenben segít. Remélem letudom ezt a két vizsgát, aztán megint nyugalom lesz egy kicsit. Lehet elemézni meg akadémiázni. Az is jó időtöltés...

Holnap jön Á., kicsit gyakorolunk az ének vizsgára... Nagyon brutális lesz. Ha nem húznak meg, biztos valami isteni sugallat lesz benne. Bőszen imádkozom is :)) Muszáj lenne, hogy sikerüljön (meg a vizuális is), mert nehogy már ne legyen meg a félévem... Broáfos lenne, ha megint fel kéne venni ezt a két tárgyat...
Na, de erre nem is gondolok, inkább megyek lefeküdni...

Szilveszter

Nem is írtam, hogy milyen jó volt! Emma időben elaludt, utána J. még fenn maradhatott, és 10-ig társasoztunk. Utána virslievés és J-nak alvás. Én meg csak simán elaludtam :)))
Éjfélkor elég kómásan koccintottam a gyerekpezsgővel ;)

Ma éjjel (szoptatás után sose bírok visszaaludni) megtaláltam az egyik régi barátom blogját. Tök jó volt olvasni. Olyan, akivel (pár)évente egyszer találkozunk, de akkor is tudunk beszélgetni.
Sajnálom, hogy nagyon sok emberre nincs időm... Még felhívni sem, nemhogy találkozni. Na, nem baj, majd csak nem felejtenek el :)) Ha meg igen, akkor úgyis mindegy volt, sőt kár volt a befektetett időért.

Szóval visszatérve Ago blogjára. Olyan jó volt olvasni, hogy egészen felvidultam. Tegnap mondtam A-nak, hogy "ooolyan depi vagyooook", de nálam ez kikapcsolható. Biztos nem is vagyok igazából depi. Amikor Emma ott van az ölemben és ezerrel táplálkozik, akkor például teljesen nélkülözhetetlennek érzem magam. Vagy amikor J-t kell meghallgatni, ahogy mondja a verset. Vagy tegnap mikor golfoztunk a wii-vel hárman, az is jó volt. Nem én nyertem :))

Visszamentem a hálószobába hallgatódzni: három szuszogást hallottam. Ez is jó volt. Ufónak érzem magam néha, de jó valaki(k)hez tartozni. Főleg úgy, ha az ember közben a lehetőségekhez képest szabad... Szombaton elmentem J-val turkálni, mert neki is, Emmának is kellett ruha (a boltokban meg nem lehet a nagylányomra valót kapni), meg piacon is voltunk. Addig A. itthon volt Emmával. Megjegyzem, nagyon hősies volt, mert Emma nem volt legjobb kedvében. Jól le is fárasztotta az apját :))
Nemrég mondtam, két hónap szinte folyamatos bezártság után, hogy nekem már az is szabadság, ha egyedül vihetem ki a szemetet...
De biztos ez is egy életfeladat: kibírjak egy olyan gyereket, aki sokszor engem és csak engem akar. Nesze neked, te független, gondolhatja magában. Nagyon jó fej: már nagyokat vigyorog, és rötyög is hozzá.
J. meg pénteken hazahozta az első értelmes megjegyzett viccét. Jót röhögtem rajta.
"Szőke nő bemegy a boltba.
-Kérem, megvehetném ezt a tévét?
-Ezt szőke nőknek nem ajánlanám. - mondja az eladó.
Másnap barnára festeti a haját, megint bemegy a boltba, megkérdi:
-Kérem, megvehetném ezt a tévét?
-Ezt szőke nőknek nem ajánlanám.
Következő nap feketére festeti a haját, megint bemegy a boltba........
-Kérem, megvehetném ezt a tévét?
-Ezt szőke nőknek nem ajánlanám.
-Mondja, honnan tudja, hogy szőke vagyok?
-Hölgyem, egyszerű. Ez ugyanis egy mikrohullámú sütő."

A többiek ismerték, én nem, de nagyon tetszett. Meg az is, ahogy J. elmondta. Nagyon büszke voltam rá. Milyen egy anya: közben végig arra gondoltam, nehogy belebakizzon a poénba, mert akkor szomorú lesz... De nem bakizott bele, nagyon helyes volt még a mimikája is :))) Teljesen megértette a viccet. Bár az általánosítást szerintem nem érti, lehet, hogy nincs is értelme :) Könnyű nekem, én nem vagyok szőke...

Mindig van valaki...

Nehéz lenne hit nélkül élni vagy az embernek talán lehetetlen is. Gyerekkorom óta hiszem, hogy bármiben lehet hinni. HA CSAK ABBAN, HOGY HOLNAP IS KISÜT A NAP, AKKOR ABBAN...
Amikor gyerek voltam, abban hittem, hogy kitörhetek, hogy más életem lesz. Ez sikerült. De emlékszem, hányszor hallottam, hogy hülye vagyok és úgyse, és persze, mert én mindenkit lenézek... És igen, hülye vagyok, de mégis, viszont mindig igyekszem, hogy ne nézzek le senkit. Nem felejtem el, honnan jöttem. De, mégis vannak, akiket lenézek: a tudatosan rosszindulatúakat, a nemtörődömöket, a vállrángatókat. Hú, amikor mások feladják... Azt sem bírom.
Tegnap tesiből vizsgáztam: katasztrófa volt. Emma nagyon korán kelt, iszonyú álmos voltam. Talán, ha a tanárnő nevemet kérdezte volna, azt se tudtam volna... Hú, kettest kaptam, de nem rajtam múlt. Iszonyúan szégyelltem magam ezért a leszereplésért, de nem tehetek semmit... Könnyű mondani, hogy nem hajtok most jó jegyre, mert az itthoniak a fontosabbak, de akkor is :(

Mindig van valaki...
Aki segít, ha baj van. Ezt is úgy tanultam. És mindig van valaki, aki gondol rád, még ha nem is tudod.
E. mindig küldözget mindenféle pps-eket, szép szövegekkel, mert E. nagyon kedves. Az a kihalóban lévő fajta, aki mindent megtesz másokért. Jól ki is használják... (pfujj, milyen duma!)
De nekem is mindig küldi, és ez tök jólesik.
Tegnap gondolkodtam, hogy milyen régen barátok vagyunk A-val. Majdnem 25 éve - még leírni is borzasztó. Az járt a fejemben, hogy ő az aki elviseli azt, ha hónapokig nem hall rólam, sőt, egyszer évekig nem tudtunk egymásról... Mégis a legbizalmasabb, legjobb barátom. Olyan "őismertrégenisamikormégmásvilágvolt" érzésem van mindig, mikor beszélgetünk. És a szüleit is szeretem. Az apukája már régen mondja, hogy tegezzem, de valahogy nem megy. Ő nem változott 20 éve, nekem mindig ilyen korú volt, mindig mosolygó, vidám ember. Nagyon tisztelem.

Karácsonykor sokat gondoltam a barátaimra, de nem volt energiám írni nekik. Remélem, érezték. Tök fura, hogy (pl. az éjjeli szoptatások közben) mennyi minden és mindenki jár az ember fejében... Sok rég nem látott ember is eszembe jutott...

Aikido

Családi szokás szerint elvittem J-t aikidora. Megbeszéltem a mesterrel, hogy megnézi, és ha úgy látja, és a gyereknek is tetszik, akkor járhat, bár még nincs 7 éves.
Elbuszoztunk (Emma kendőben durmolt rajtam), és J. el volt varázsolva. A mester megengedte, hogy járjon ha szeretne. Ő meg szeretne. Úgy volt, hogy ma kipróbálja az új ovis focit, de reggel kérlelt, hogy menjünk inkább aikidora. Hát menjünk :)