Kedden kerttulajdonosok lettünk!

Végre sikerült!! Szeptember óta húzódó telek-vételünk végre megoldódott: aláírtuk a bankkal a szerződést és holnap a pénzt is kifizetik az illetékes delikvenseknek (előző tulajok). Akik nagyon korrektek voltak, vártak és vártak a pénzre :) Innen is örök hála nekik :)

Hétvégén már kinn is voltunk, előtte tervezgettük, hogy mit és hogyan csinálunk (beletervezve a gyerekeket is)... Azt persze elfelejtettük, hogy május 1-jén minden zárva van... Nem volt szerszám, homok, kaja is csak azért, mert én pénteki bevásárló vagyok :)

Megoldás: Ági barátnőmék, akik a közelben laknak (Vértesbogláron), tőlük kértünk kölcsön kapát, ásót és gereblyét. A. mindenképpen szeretett volna ásni, de végül csak vasárnap kezdte el. Szombaton takarítottunk, nézelődtünk, gyerekeztünk. Emmának elég nagy sokk volt a sok lépcső, de vasárnapra kezdett felülkerekedni a félelmén. Nagyon aranyos volt, ahogy néha leülve-térdelve-fenéken csúszva, néha meg simán váltott lábbal vette az akadályt.

A kert: rengeteg orgona nő vadon vagy elvadultan a kertekben, a hegyoldalon, az utak mentén. Gyönyörű! Nemcsak azért, mert szeretem az orgonát, hanem mert nagyon természetes és építő látvány, hogy nincsenek megtépázva, letarolva a bokrok (mint Budapesten), hanem tenyésznek buján. Nem az ember örömére, hanem "csak úgy".
Éjjel, amikor kinyitottam az ablakot, "bedőlt" az orgonaillat...
A kertben a fák kissé gondozatlanok (az előző tulajnak más elfoglaltsága volt, sajnos csak a fűnyírásra volt energiája), de ezen majd segítek egy jó zöldmetszéssel. Vannak cseresznye, meggy, szilva, alma, eperfák. Állítólag a fenti teraszon mandula is, de azt még nem volt időm megkeresni. Van aranyvessző, kecskerágó, egy kis csenevész fenyő (láthatóan rosszul érzi magát) és orgona. A lágyszárúak közül van nyuszifül, meg kétféle évelő (aminek nem tudom a nevét, az egyik talán császárkorona), meg 2 szál tulipán, amit télen ültettünk Julival. Ja, és ibolya töméntelen meg vadárvácska, egy kék virág, aminek nem tudom a nevét, de majd azonosítom, szintén rétnyi mennyiségben... Megegyeztem A-val, hogy nem lesz kirakat-kertünk, igenis lesznek vadregényes részei. Mert így szép.
Meg vannak szétszórt ezek-azok... Csikkek, műanyag-darabkák, szélvédőtartó gumi (hogy került oda??), egy helyen üvegszilánkok is. De amíg A. ásott, addig én gereblyéztem a bokrok alját, szép kis mennyiség összejött. Meg a fenti részen is próbáltam gyomtalanítani, szemetet szedni. Egyelőre csak a végtelen munkát látjuk...

A ház: gyönyörű! De már látjuk a gyengeségeit is (némelyik ablak nehezen záródik, másikat nem lehet kinyitni az előtte lévő konyhabútortól (ja, a bútorok régiek és némelyik szörnyű állapotban van - adományokat szívesen fogadunk ;) nagyon meredek a lépcső, nem tudom Emma mikor lehet így önlépcsőző stb.), de nem baj, mert új építésű, abszolút lakható és használható. Köszönjük, kedves eladók :)
Teszek be pár képet, aztán megyek aludni...

Iron(wo)man

Egészségügyi okokból újrakezdtem a spotolást... Hát, karácsonyra szobabicajt kaptam, és tekertem is rajta párszor.
VISZONT pár hete egy mamamis barátnőmmel kitaláltuk, hogy rendszeresen járni fogunk edzeni. Mindketten sportoltunk régen (ő futott), de aztán meg nem... És most elkezdtük!
Van a teremben játszóház, Emma kétszeri beszoktatás után ma ott maradt egyedül (nélkülem)... Á, annyira nem bírom a szipogó anyukákat, és én ugyan nem, de kicsit sajnáltam múltkor, mikor pár percre kimentem, olyan elveszetten álldogált. De nem sírt. Ma viszont nagyon jól belekezdett egy labdatároló kosár kipakolásába, ki is mentem, gyorsan spuri átöltözni, és már mentünk is a futópadra... Ááááá! Én utálok minden olyan tákolmányt, ami mozog alattam, rémálmom, hogy elesek és "feltekeredek" rá. Nem baj, hősiesen felálltam, Ági beállította nekem, kényelmes gyaloglásra, jó lejtősre... A vádlim kezdtem először érezni, fájt, zsibbadt, broáf... Úgyhogy levettem a lejtőt és kényelmes kocogásra gyorsítottam. Kb. negyed óráig bírhattam, utána muszáj-nyújtás (különben lépni se tudtam volna), és ellipszis-tréner... Na, ettől most a derekemban és a csuklyásizmomban olyan izomlázam van... Khm :) Meg még súlyzóztam is, a karizmaimnak jót tett.
Aztán az óvónéni megmutatta az ablakon át a zokogó Emmát (szerintem jól elvolt, csak már nagyon elálmosodott), úgyhogy elpakoltam a cuccot és befejeztem a tréninget. Most hősnek érzem magam :)
Emmát megnyugtattam (vagyis nem én, hanem a "titititititiiiiiiiiiiii"), átöltöztem és hazasétáltunk. Emma a hátamon kb. 2 perc alatt zombivá változott, nyitott szemmel aludt :)

Holnap már tavaszi szünet, Juli is itthon lesz. Megyünk piacozni (Bosnyák), beszerezzük a hétvégi hozzávalókat.
Mit is készítek? Még nem is gondoltam át... Gondolkodom.
Vannak olyan ételek, amiket mindig szoktam, pl. a medvehagymás pogácsa (ja, szombaton megyünk medvehagymát szedni, kirándulunk), meg zöldséges-aszpikos bigyusz, aminek nálunk nincs rendes neve (főtt zöldségkeverék, tejfölös-majonézzel összekeverve, aztán felfőzött aszpikkal v. agar-agarral is összekeverve, formában megkeményedik és szeletelve esszük, ja és teszek közé főtt tojást is), sárgarépás-diós süti... Na, majd szétnézek mások blogjaim és kitalálok valamit. Nehezíti a dolgot, hogy nem tudom még a programot a szombaton kívül, mert a családi egyeztetés elakadt...


Úgy látom, végre sikerült feltenni a múltkori képeket: Juli és Emma szombat reggeli hancúrozása

Rendszeres olvasók :)

Jé, lett 3 rendszeres olvasóm!
Ez csak azért vicces, mert nem is szoktam írni :( Miért nem?
1. Juli és Emma
2. este már nincs energiám
3. főzős bejegyzéseket is szerettem volna, de a fényképeket (eddig) csak A. tudta letölteni :(
4. készülök nyelvvizsgára (sajnos nem eleget)
5. úgy gondolom, hogy senkit se érdekel, mit írok...

Nem akarja, hogy hozzáadjak képet, pedig a lányok szombat reggeli hancúrozását megörökítettem :)

Lányok

Nézem a lányokat: alszanak, szuszognak. Két szélén a szobának (matracnak), de mire megint benézek, már egymás mellett vannak, nekünk alig marad hely.
Az enyémek, hozzám jöttek. Nevelem őket, és ők nevelnek engem... Türelemre, figyelemre, odaadásra. Önfegyelemre. Szeretem őket, sokáig lesznek velem. És ha majd elmennek, sokszor jönnek HAZA, hozzánk. Mindig ott volt a "haza", ahol az anyukám volt. Már nincs, most én vagyok az "otthon". Ők a gyökereim, a szeretteim, az életem. Magam is élek, persze, de ők azok, akik megmutatják, hogy érdemes is. Naponta felkelni, lelket verni magamba, végigcsinálni a napot. De érdemes, mert ott vannak ők, szépek, okosak, kedvesek...
Hozza majd az angyalka a fát, feldíszítjük és örülünk vala. Feldíszítem a lelkem és nekiindulok a készülődésnek. A-tól kaptam kétszeri kimenőt, elmegyek az adventi vásárba nézelődni és pár dolgot még elintézek. Egyedül, gyerek nélkül... Nem is tudom, milyen az :)
A karácsonyi vásárban mindig eszembe jut Juli érkezése: a bécsi adventen rosszul lettem a forralt bortól... Azelőtt soha és azóta sem...

Boldog karácsonyt!

Csak nem Greenpeace??!!

Történt pedig, hogy vitatkoztam... Nem és nem akarom, hogy az osztálykarácsonyon gyerekeinknek átadott kis ajándékokat becsomagoljuk... Próbálok érvelni, hogy hát minek, úgyis egyből letépik... És hát minek annyi papírt elhasználni feleslegesen... A Föld, ugye... A Földanya... A környezetszennyezés...
"- Csak nem Greenpeace-es vagy??!!" - jött a kérdés. Hát nem, mert öreg és családos vagyok ahhoz hogy fára kötözzem magam és bálnákat mentsek hánykolódó csónakban. De támogató vagyok, és hadd ne szégyelljem! Nem bűn tán, ha cigi vagy csoki helyett adok havonta a Greenpeace -nek egy ezrest...

MIÉRT?
„Gyermekeid 21. századáért harcolsz – pokolba a szabályokkal!”
(David McTaggart, a Greenpeace egyik alapítója)

Egy kép: nekem sokat mond. Neked?

Szülinap

Szeretem a szülinapjaimat. Most is korán keltem, hogy kiélvezzem az egész hosszú napot. Na, konkrétan nem ilyen volt fennkölt... Felébredtem korán, fájt a nyakam, kapart a torkom és mellettem mindenki jó hangosan szuszogott meg hortyogott. Én meg rossz (el)alvó vagyok...
Felültem az ágyon, kezdtem magam sajnálni. Aztán eszembe jutott, hogy hülyeség lenne a szüliNAPomat elrontani kesergéssel. Inkább felkeltem, ittam egy C. forróitalt, megreggeliztem, felöltöztem :) Most 5:47 van, de már túl vagyok rajtuk.

Ezen a napon sokat szoktam gondolni az anyukámra. Nem hiszek abban, hogy a gyerekeknek hálásnak kell lenniük stb., de azért (főleg igy, hogy én is kihordtam és nevelgetek 2 csemetét) hálás vagyok :) Gondolatban egy nagy csokor virág az anyukámé, értem :)

35 éves vagyok, az aki, jól vagyok a helyemen. Olyan emberekkel élek, akik szeretnek, és akiket nagyon szeretek. Jó meleg lakásban lakom :) Van egy telkünk, végre egy kert!
Köszönöm :)

Mindig elhatározom, hogy no, mostmár írni fogok. De aztán mindig jön valami, és az írás elmarad :(
Eltelt a Babahordozó Hét. Igyekeztem minél többet ott lenni, apró dolgokban segédkezni. Jól éreztem magam! Találkoztam több régi ismerőssel, a férjem is találkozott egy gimis osztálytársával... Részt vettünk a divatbemutatón és szépek voltunk, na persze, főleg a lányok, de azért kicsit én is :)
Remélem jövőre is lesz NBH :)

Juli azóta is rendületlenül hozza a pirospontokat. Nagyon örülök, hogy tetszik neki az iskola! Persze, van amit neki is gyakorolnia kell kicsit, pl. a karikaforma, ami néha kicsit krumplira hajaz... De lesz ez még szebb is. Jár karatéra meg matekra is, nagyon élvezi mindkettőt.

Emma: 4 foga lett közben, staliban álldogál, néha egyet-egyet lép véletlenül kapaszkodás nélkül is, olyankor az arcán páni rémület látszik :) Nagyon bírom. És megint sikít. Ha valami nem sikerül vagy nem szabad... Na, akkor jól lesikítja a hajam :)

Van egy új hordozónk, scootababy a neve, az NBH-n nyertük. Szuper, A.-nak való pasis hordozó, csak kapcsolni kell és abból is csak 1 van :)

És van még egy titkos dolog is velünk: úgy néz ki, megtaláltuk a nekünk megfelelő kertet-házat. Tele van gyümölcsfákkal, van magasles is ;) És egy nagyon szép ház van a telken. Nagyon szeretnénk megvenni, lassan lehet azt mondani, hogy sínen vagyunk. És még egy pozitívuma van a háznak: közel van IskolásÁgiékhoz és Zsu néniékhez is. De még Erikáéktól sincs nagyon messze... Nagyon-nagyon szeretném, ha a miénk lenne. Aki ismer, tudja, hogy milyen régóta álmom egy saját kert, saját ház... De inkább a kert, a saját fáimmal, ahol molyolhatok, metszegethetek, olthatok, ha kedvem tartja. Vagy nem csinálok semmit, ha nem tartja kedvem. És ahol a lányaim jót játszhatnának.
Hétvégén kimentünk oda szétnézni a környékre, és jót kirándultunk. Juli rögtön felmászott a sziklákra, meg a hegyoldalba a gyökerekbe kapaszkodva... Kétszer is lecsúszott, elég magasról. Én meg csak befogtam a tenyeremmel a szám, hogy ne sikítsak! Pedig gyerekként én is csináltam sok "szebbnél szebb" dolgot... De így más... Egyik barátunk mesélte, hogy gyerekkorában a Balatonpart egyik legveszélyesebb löszfalán közlekedett a strandra... De a fiát nem engedi sziklát mászni :))
Olyan ott az erdő, hogy nyugodtan kimehetnek a gyerekek játszani. Persze, ha nem másznak a sziklákra ;)